A következő jó néhány hónapod folyamatos, kemény munkával telik majd. Felkészültél rá?
A két Való Világ 5 közt a Reggelit vezettem, akkor nagyon korán kellett kelni. Igazából most annyi változik, hogy a munkám áttolódik estére. Most már lehet tudni, hogy kilenc körül kezdődnek az adások, ez azt jelenti, hogy nagyjából hét körül fogok bejönni, úgyhogy az egész napom szabad.
Marad még időd mellette valamire?
Ha valaki nagyon akarja, hogy valamire legyen ideje, akkor arra szakít. Nekem az az elsődleges szempont, hogy Dáviddal minél többet tudjak együtt lenni. Ráadásul a műsort Balázzsal felváltva vezetjük, tehát ha heti 3-4 alkalommal jövök este dolgozni, akkor is egész nap vele lehetek.
Tudsz magaddal foglalkozni, olvasni vagy más hobbit űzni?
Nagyon szeretek olvasni, nagyon fontos pontja az életemnek. Csak a Dávid születése utáni időszakban nem jutott rá elég időm, mert akkor szoptattam háromóránként, éjszakáztam, hajnaloztam mellette, így ha volt egy-fél órám, odafeküdtem mellé aludni. De most, hogy már nagyobb, és átalussza az éjszakát, ráérek. Nyáron nagyon sokat olvastam, már hiányzott.
És mit olvasol?
Főleg japán és skandináv szerzők könyveit. Legutóbb mit is olvastam? Az is egy japán szerző könyve volt, Ne engedj el a címe. Ez is egy tökjó lélektani regény, a legjobban azt élvezem, amikor van fél órám és leülök olvasni, hogy bekerülök egy másik világba. Az olvasás már kamaszkorom óta óriási szerelem, a legfontosabb.
Valami más? Zene, tánc?
A zenehallgatás mostanában kimerül abban, hogy Vannak még rossz gyerekek, meg hogy Bogyó és Babóca, két jóbarát kalandja... Szóval nálunk leginkább gyerekzene szól otthon és a kocsiban is. Nyilván amit én szeretek, az nem mindig lenne jó neki, Foo Fighterst nem hallgathat egy kétéves gyerek. Bár a Rolling Stonesszal már egész jól áll.
Ezt azért meg nem mondtam volna.
A férjemmel Stones-fanatikusok vagyunk. Most olvastam ki Keith Richards életrajzi könyvét. Teljesen a hatása alatt vagyok, egy hónapja fejeztem be. És hát napokon keresztül néztük esténként Scorsese Stones-dokumentumfilmjét. Amikor Keith Richards kijön, megáll, és valami nagyon hülye tüll van a hajában, körbenéz, és azt mondja, „it's good to see you. But it's good to see anybody”, hát szerintem ez őrület. De gondolom, nem erről akartál kérdezni.
Tulajdonképpen de, bármiről, mert a gyerekeden és a műsoron kívül másról sosem szoktál beszélni.
Nagyon jól vagyok, jól érzem magam, szeretek élő adást csinálni minden este. Nyilván az embernek van egy másik élete, otthon, a gyerekkel, de hát annyira azért nem élünk rock'n'roll-életet. Nálunk a rock'n'roll az az, hogy múltkor három részt is megnéztünk a 24-ből. Már csak egy epizód volt az évadból, este tizenegykor egymásra néztünk a férjemmel, „punkok vagyunk? Punkok vagyunk!”, és megnéztük. Aztán keltünk fél hatkor. Ezért is érdektelen az én nyilatkozatom a bulvármédia számára, mert átlagos életet élünk, a celebférfiak nem voltak meg az életemben, nem csinálok botrányokat, szóval nem is nagyon nyilatkozom.
Tudom, hogy nagyon menő a VV5-öt lesajnálni, meg cikizni, meg nagyon rosszakat mondani, de azt gondolom, hogy egy ez nagyon jó tévéműsor. Ha ezt a műsort hihetetlen tömegek nézik, akkor ha cikizzük, akkor az ő ízlésüket is cikizzük. Ha az ember este hazamegy, akkor biztos nagyon szívesen megnéz egy négy és fél órás üzbég monodrámát, de amikor egész nap feszültség van a kollégáival, és próbálja megoldani a problémáit, akkor lehet, hogy felüdülést jelenthet számára egy szórakoztató műsor.
És meddig szeretnéd ezt így csinálni? Mit tervezel hosszú távon?
Épp most beszélgettem a műsor kreatív producerével, annak idején ő hozott ide az RTL-hez. Mondtam neki, hogy milyen jó még mindig itt lenni, mire ő: „látod, Lilu, mondtam, hogy ez nem egy balerina-állás”. Az embernek mindig meg kell találnia a helyét, de ha ügyes, akkor tíz év múlva is műsorvezető lesz. Én ezt szeretném csinálni később is, mondjuk akkor már nyilván nem a Való Világ 5 -öt fogom vezetni, de remélem, hogy lesz olyan feladat, amire alkalmasnak találnak, és én is szívesen vállalom.