A legnagyobb brit lapkiadónál dolgozik jelenleg Kégl Ágnes, a Való Világ legelső szériájából megismert székesfehérvári lány. Ági felnőtt nő lett, egy kisfiú anyukája, aki keményen dolgozik, hogy Angliában is megállja a helyét.
Zenész párjával egy kisfiút, Áront nevelnek, aki remekül beilleszkedett az angol környezetbe, az iskolába. Az egykori copfos kislány pedig mára vibráló, magabiztos, keresett újságírónővé vált. Folyamatosan tanul, hogy mind jobban tudjon teljesíteni. A Való Világ1. után egy ideig még írtak az újságok a villalakókról, azt elnyelte őket a süllyesztő. Kégl Ágnes nem nyerte meg ugyan a valóságshow-t, de tanult belőle. A kamera másik oldalán kezdett dolgozni, újságíróskodott, felelős szerkesztő volt, egy időben pr-menedzserként dolgozott. Közben megismerkedett jelenlegi, zenész foglalkozású párjával, hét éve pedig megszületett nagyon helyes szőke fiuk, Áron, aki már Angliában kezdte meg az iskolát. De hogyan is került a fehérvári lány a legnagyobb londoni laphoz, a Daily Express-hez? Még itthon kapta a lehetőséget: tudósítson egy londoni divatbemutatóról akkori magyar média-munkaadója számára. A munka nagyon jól sikerült, Ágit „megkínálták” az angolok egy remek lehetőséggel (mesebeli fordulattal a bemutató után belemerültek egy beszélgetésbe leendő főnökével, aki látta, milyen jól boldogul a magyar lány az angol celebekkel) ő azonban habozott: édesanyja, lánytestvére Magyarországon élnek, ő meg nem perfekt angol, ugyan mit keresne a brit sajtó nyüzsgő központjában? Aztán vett egy nagy levegőt, meg a családot és belevágott. Azóta interjúkat készített Natashával, az Atomic Kitten nevű zenekarból, vagy Alexandra Burke-kel, a The X Factor ötödik évadának nyertesével is. Nagy örömként élte meg, hogy az angolok olvasták pl. a debreceni klinikán a halott édesanyjából kioperált élő, egészséges magzatról, és a valós idejű photoshopos klipről nemzetközileg elhíresült magyar énekesnőről, Boogie-ról. Mint mondja, a brit sajtónyelv nehézségeit a nagyon készséges és kedves szerkesztője segítségével gyűri le. Ági minden nap bejár Windsorból London centrumába, egész napos a munkarendje, a hétvége a családé. A VV6-ot nem követi figyelemmel, de annyit látott belőle, hogy már teljesen más, mint az ő idejükben. Mi akkoriban teljesen ártatlanul költöztünk be, Boccacciot olvasgattunk esténként a villában egymás szórakoztatására, ma ez nyilván már vicces lenne egy adásban. Az eltelt évek alatt valamennyi nyomon követtem a szériákat, láttam, hogyan durvul el egyre jobban ez az egész. Talán amiatt is, hogy az emberek, a nézők ingerküszöbe is magasabbra került. Tőlem ez már eléggé távol áll, de ami akkor történt velünk, még most is jó emlék.
