Az RTL II-re szorult Való Világ 6 a kitárulkozásra és a szexre
épít, elhiteti a versenyzőkkel, hogy egy könnyed pénzszerző játékban
vesznek részt luxuskörülmények között, a nézőkkel pedig, hogy ez a
valóság. Ám, ha kicsit mélyebbre ásunk, kiderül, hogy ennél sokkal
többről van szó: pszichológiailag és szociológiailag is szomorú képet
fest az emberi természetről és a média manipulációjáról. A hvg.hu Zsolt
Pétert az Hírnév! Jólét! VV! című könyv szerzőjét, a valóságshow-k
kutatóját kérdezte.
HVG.hu: Gladiátorjátékokhoz hasonlítja
könyvében a Való Világ (VV) „játékát”, miközben arra is felhívja a
figyelmet, hogy korántsem könnyed és becsületes versengésen alapuló
helyzeteket láthatunk. Miért kínálják magukat mégis fel a jelentkezők
önként és dalolva?
Zsolt Péter: Röviden ki lehet jelenteni, hogy a
legtöbb résztvevő még a VV6-ba is naiv butaságból sodródik bele, bár
tegyük hozzá gyorsan, ez a faktor sokkal nagyobb volt az elején. Ha
tudományosabban fogalmazzuk meg az okokokat, akkor azt mondhatjuk, hogy
kultúrtörténeti szempontból azért jelentkeznek, mert olyan korban élünk,
amikor a jelentéktelenség érzete könnyen ránk szakadhat, és a VV-ben
való részvétel kiragad ebből. Szociológiai szempontból azért, mert
létezik a műveletlenek tábora. VV-ben olvasni még senkit sem láttunk.
Szociálpszichológiai szempontból azért, mert vannak csoporton belül
olyan emberek, akiket a csoport kinevet. Nekik a VV bizonyítási
lehetőség. Pszichológiai szempontból azért, mert vannak, akik szívesen
belemennek azokba a helyzetekbe, ahol másokat eszközként kezelhetnek, és
azt gondolják a másik emberrel lehet „játszani”.
HVG.hu: Suzanne Collins Éhezők viadalának megfilmesítése, és a második rész magyarországi premierje nagyjából egybeesik a VV6 kezdetével. Valóban a lét a tét ez utóbbinál, vannak párhuzamok a két viadal között?
Zs. P.: Collins könyvét és gondolkodását nagyon
szeretem. Visszautalva még az első kérdésére, hogy miért is jelentkeznek
a játékosok: Collins regényében néhány körzet lakója kifejezetten
készült rá, hogy részt vehessen a gladiátor-küzdelemben. Lehet
szocializálódni a VV-re. Az éhezők szektora inkább csak elviselte,
elszenvedte a kiválasztást. S igen, a VV-k és Collins könyve között
rengeteg párhuzam van. Sőt, voltaképpen ő pontosan azokat a szereplőket
vonultatja fel – játékmesterek, speakerek, stylistok stb. –, akiket a
show-kban foglalkoztatnak. Persze ott arról van szó, hogy egy diktátor
miként tudja felhasználni hatalma megtartására ezeket az eszközöket. Ám
burkoltan ez fogyasztói társadalom-kritika is. Végül is a szabadság elől
diktatúrába épp úgy menekülhetünk, mint a fogyasztói társadalomba. Erre
az összefüggésre már Erich Fromm filozófus-szociálpszichológus is
felhívta a figyelmet.
HVG.hu: Miért nézik, illetve miért nem nézik ezt a műsort az
emberek? A manipuláció kéje, a szexszel való kecsegtetés, vagy a
személyek iránti érdeklődés srófolhatja fel a nézettséget?
Zs. P.: Kutatásunkban mi is kerestük erre a választ,
s összegyűjtöttük az okokat. Úgy gondoltuk, legjobb, ha maguk a nézők
mondják el ezt. A megdöbbentő az, hogy nagyon sokféle módon, értelmezési
kerettel lehet nézni az ilyen műsorokat. Rendkívül sok olvasata van
ennek, attól kezdve, hogy kiröhögjük a szereplőket, azon át, hogy
viselkedésmintákat lessünk el, egészen addig, hogy fejlesszük a
személyiségünket, hogy milyenek ne legyünk.
HVG.hu: Hogyan alakította át a celebség fogalmát a VV?
Zs. P.: Nem hinném, hogy jelentősen átalakította
volna. A celebség leginkább azt jelenti, hogy valaki attól híres, hogy
híres: azaz nem szükséges feltétel valamilyen kiemelkedő teljesítmény,
inkább csak kitárulkozási képesség. Érdekesnek maradni kitárulkozó módon
az egyik legnehezebb dolog, tehát korántsem gondolom, hogy ez könnyű
volna, és az emberek többsége szerencsére nem is alkalmas rá. Viszont a
VV által felkínált celebség a korábbiakhoz képest mégis kicsit
demokratikusabb. A lovakat lelövik, ugye? című drámához
hasonlítanám a VV-celebséget, ahol a gazdasági válság idejében szintén
nagyon demokratikusan bárki halálra táncolhatta magát a nyereményért.
HVG.hu: Egyes elemzők szerint a pszichopaták jellemvonásait
lehetett felfedezni a nyertesek, pl. Alekosz és Attila
karakterisztikájában, állítólag ez segítette őket a túlélésben. De mit
jelent ez a nézőkre és legfőképp a szavazókra nézve, miért őket
gondolják sikeresnek?
Zs. P.: Képzeljen el egy diktatúrát, ahol a túlélés
azon múlik, milyen mértékben tudom elhitetni magamról, hogy szerethető
és megbízható vagyok, miközben a foglalkozásom, hogy kémkedjek. Egy
ilyen szituációt figyelemmel kísérve, azt fogjuk a legalkalmasabbnak
tartani, aki olyan, mint Attila vagy Alekosz.
HVG.hu: Van-e, volt-e, lehet-e bármilyen pozitív hatása a VV-nek?
Zs. P.: Lehet. A néző, sőt még a szereplő számára
is. Én azonban a legpozitívabb hatásnak azt tartom, ha a szereplő ebben a
helyzetben ráébred, hogy fel kell lázadnia a műsorkészítőkkel szemben
(ld. Suzanne Collins főhősét), a néző pedig felismeri, hogy a diktatúrák
embertelen struktúrájának szemlélője. Ennél kisebb pozitív hatások is
vannak. Szereplőknél például az, ha el tudják engedni a népszerűséget,
és vissza tudnak húzódni. Az ilyen résztvevőket nagyra becsülöm. A VV
laboratórium rendkívül szélsőséges helyzet, és minden szélsőséges
helyzet fejlesztheti az önismeretet.
HVG.hu: Fennáll-e még az a morális pánik, ami a Big
Brother és a VV kezdeti szakaszában volt jellemző az értelmiségi
rétegre, és megfigyelhető-e valamilyen markáns tendencia a show-k
megítélésében?
Zs. P.: Az értelmiség ezt a csatát elveszítette. A
morális pánikot az értelmiség keltette, és sokan fogékonyak voltak rá,
megijedtek attól, hogy mint valami elbutító kábítószer, leépíti a
hétköznapok erkölcsét, és a VV vírusa mindenhová szétterjed. Ezzel
szemben a VV5 próbált alkalmazkodni a társadalmi normákhoz, a VV6 pedig
lehet, beéri egy egészen szűk nézőközönséggel. Akármelyik VV-ről
beszélünk ugyanakkor, ezek alapvetően amorális struktúrák, de ettől még
nem változtatják meg a hétköznapi viselkedéseink és emberi
kapcsolataink.
HVG.hu: Mit gondol, az Éjjel-nappal Budapest című
műsor mennyire befolyásolja a VV6 nézettségét majd, illetve mennyire
változtatta meg a nézők elvárásait a valóságshow-kkal szemben?
Zs.P.: Azt már látom, hogy az Éjjel-nappal Budapest a Barátok közt versenytársa. A VV-k nézettsége viszont sokat csökkent az Éjjel-nappal Budapest nélkül is a fiatal korcsoportban, így lehetséges, hogy az Éjjel-nappal Budapest már
nem oszt, nem szoroz. Ez egy olyan kérdés, ami a műsorkészítőket
rettenetesen izgatja, engem kevésbé. Én azt gondolom, hogy a VV-k
kimerültek, teljes társadalmat már nem érnek el, morális szempontból
pedig az Éjjel-nappal Budapesttel sokkal kevesebb baj van, mint
a VV-kkel, tehát ebből sejthető is, melyiknek szurkolok. A szerkesztők
lemondtak arról, hogy széles közönséget szólítsanak meg. A hagyományos
VV-knek már vége.
HVG.hu: Mi a véleménye a VV6 beharangozójáról, amit a főcsatornán is vetítenek, a versenyzők benne pucérra vetkőznek és explicit, sőt alpári módon nyilatkoznak egymásról?
Zs. P.: Elég primitív, nem?